2. rész

A kocsiban végig szótlanul ültem és hallgattam amit néha Soojin mesélt Szöul-ról, hogy mit érdemes tudni. Bólogattam mert nem akartam megsérteni azzal, hogy nem figyelek, de nem tudtam kiverni a fejemből a parkolóban látott idegent. Vajon ki lehetett ő? Az egyértelmű, hogy köze van a kiadóhoz, de az már kevésbé, hogy mit keresett a gépen? Biztos nem egy idol lehet, mert akkor kitört volna a tömeghisztéria még felszállás előtt. Vagy minimum eltérítették volna a gépet, hogy minél többet legyenek vele egy légtérben, talán addig repültünk volna, míg kifogy az üzemanyag. Ki tudja. Angliának is megvoltak a maga szupersztárjai és láttam már egy két dolgot, hogy mennyire meg tudnak őrülni az emberek, ha a kedvencük a közelükbe kerül. Akárki is volt az, muszáj voltam kideríteni. Ha másért nem, akkor azért, hogy odaadhassam neki a takarót. A szüleim arra tanítottak, hogy a kedvességet illik viszonozni. Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy arra lettem figyelmes, ahogy a sofőr kinyitja előttem az ajtót amin addig könyököltem és így szinte majdnem kiestem a kocsiból, de végül az ülésben megkapaszkodtam az utolsó pillanatban. Soojin jót nevetett a bénázásomat látva, én pedig zavaromban lehajtott fejjel indultam meg a bőröndöm felé.

- Hol vagyunk egyébként? -néztem körbe

- Hannam the hill a kiadótól sokan laknak ebben a lakóparkban, David nemrég költözött ide. Sokáig nem akarta elfogadni, de miután 1 éve befutottak a fiúk, már beadta a derekát. -magyarázta

- A fiúk? -néztem rá

- Majd később elmagyarázok mindent sorjában. Most gyere menjünk fel -mosolygott rám

- Rendben -bólintottam és követtem

Nem hazudok amikor azt mondom, hogy egy elképesztően szép környéken voltunk. Nem is gondoltam volna, hogy a nagybátyám ilyen helyen lakik. Soojin csak türelmesen nézte, ahogy én mindent megbámulok az épületen belül is.

- Látom elnyerte a tetszésedet -lépett ki előttem a liftből

- Nagyon! Otthon mi egyszerű körülmények között élünk, de ez valami hihetetlen! -néztem rá

- Akkor a lakás még jobban fog tetszeni – nyitotta ki előttem az ajtót

Ahogy beléptünk egy hatalmas előtérben találtam magam. A padló gyönyörű járólap volt, jobb oldalt pedig egy lépcső vezetett fel az emeletre, ami fehér és bézs márványból lehetett. Elengedtem a bőröndöm és körbeforogtam, hogy mindent láthassak. El se tudtam hinni, hogy ott fogok élni a következő hónapokban. Az előtérből egy hatalmas nappali nyílt, ahol egy L alakú szintén fehér kanapé volt, előtte ízléses kis üveg asztal, a falon egy hatalmas tv és az egészhez társult egy lélegzetelállító terasz. Az egész fal üvegből volt és így a kilátás valami pazar volt a városra. Ahogy elnéztem a bácsikám – vagy a felesége –, az egyszerű stílus híve lehetett, mert mindenhol a szolid elegancia tükröződött vissza. A konyhában, az emeleten és még a szobában is amit kaptam. Aminek a legjobban örültem, hogy a szobámhoz szintén tartozott egy hatalmas terasz. Szinte magam előtt láttam, hogy ott milyen jókat fogok üldögélni esténként ha lesz időm és energiám. Bevittem a szobába a bőröndöm és leültem az ágyra. Alaposan szemügyre vettem mindent és azt se tudjam hol kezdjem.

- Sung később fog csak hazaérni, addig nyugodtan ki tudsz pakolni és elrendezni a dolgaid. -mondta Soojin az ajtóban állva

- Ő David felesége? -kérdeztem

- Igen, ő rendezte be neked ezt a szobát, korábban vendég szobaként használták -magyarázta

- Igazán nem kellett volna miattam ennyit fáradozni -jöttem zavarba

- Nagyon izgatottak voltak, mikor megtudták, hogy jössz. Sung-ot ha akartam volna se tudtam volna lebeszélni arról, hogy átalakítsuk a szobát. -nevetett

- Lehet egy kérdésem? -néztem rá félve

- Persze -ült le velem szemben egy székre

- Mióta ismered a nagybátyám? -kérdeztem

- Amióta elvette a nővéremet -mondta

- Mi? Sung a testvéred? -döbbentem le

- Igen. 6 évvel idősebb nálam, de nagyon jó testvéri kapcsolatot ápolunk. David pedig abban a pillanatban a család részévé vált, ahogy összeházasodtak. -mesélte

- Mindig csodáltam a bátorságát, hogy a szerelme miatt átutazva a fél világot eljött ide, hogy új életet kezdjen az ismeretlenben -mondtam

- Valóban nagy bátorság kellett ehhez. De amikor Sung fél évet töltött Londonban egy cserediák programban, fülig egymásba szerettek. David szerintem akkor is a nővérem után jött volna, ha ő a Holdon lakik. Talán ezért is fogadta be a családom olyan könnyen őt. Mindannyiunkat meggyőzött ezzel a tettével afelől, hogy őszinték az érzései -mondta

- Remélem ha egyszer megtalál engem is a szerelem, lesz bátorságom elfogadni és ugyanilyen minden távolságot legyőző lesz -mondtam ki hangosan a gondolataim

- Biztos vagyok benne, hogy így lesz. A szerelem nem csak egy érzés, sokkal több annál. Felforgatja az ember életét, a gondolatait és képes új álmokat adni nekünk. Csodálatos és egyszerre pusztító érzés.

Volt valami a hangjában ami arra engedett következtetni, hogy ő nem a csodálatos részét tapasztalta meg, de nem akartam tapintatlan lenni így nem kérdeztem rá. Gondoltam kicsit más irányba terelem a beszélgetést, nem szerettem volna, hogy szomorú legyen a rátörő emlékek miatt.

- A cégnél egyébként te milyen pozícióban dolgozol? -kérdeztem

- Sminkes vagyok és imádom a munkám. Annyi emberrel találkozom, mindegyik arc és ember más és más. De pont ez teszi annyira csodálatossá az egészet. -kezdte magyarázni lelkesen

Ezután csak úgy dőltek belőle a szavak, mesélt rengeteg emléket és csak magyarázta, hogy hány és hány idolt sminkelt már. Én csak ültem az ágyon és mosolyogva figyeltem ahogy mesél. Látszott rajta, hogy tényleg szereti azt amit csinál. Meggyőzött arról, hogy bármikor bemehetek hozzá amikor szeretnék vagy ha egyedül érzem magam. Mint a cég munkatársa bemehetek, csak a próba vagy táncterembe nem tanácsolta, hogy bármikor bemászkáljak, mert ott általában komoly gyakorlások folytak. Biztosítottam róla, hogy a tánctudásom a béka feneke alatt van, így biztos messziről fogom kerülni azokat a helyeket.

Soojin még egy fél órát töltött velem a lakásban, aztán sűrű bocsánatkérés közepette elindult vissza a kiadóhoz, mert még volt délután munkája. Távozás előtt a kezembe nyomott egy kulcscsomót, hogy be tudjam zárni az ajtót és könnyedén mozoghassak a lakóparkban. Megköszöntem a segítségét és miután magam maradtam a lakásban, visszamentem a szobámba, hogy kipakoljak. Kissé ijesztő volt abban a hatalmas lakásban egyedül lenni, de úgy voltam vele idővel majd megszokom.

Egy óra elteltével az utolsó képkeret is a helyére került és leülve az ágyra néztem a végeredményt. Egész más arculata lett a szobának, miután belaktam. Az ágyam fölé rakott angol zászlónak köszönhetően, kicsit közelebbinek éreztem az otthonomat.

- Nagyon szép lett -szólalt meg egy hang a hátam mögött

Megugrottam a hangra és ijedtemben ahogy megfordultam levertem egy vázát az éjjeli szekrényemről.

- Oh ne haragudj! Nem akartalak megijeszteni -jött közelebb egy csinos középkorú nő

- Semmi gond, én kérek elnézést mert levertem a vázát -mondtam és gyorsan elkezdtem összeszedni a darabokat

- Hagyd csak még megvágod magad -mondta – Na ugye, megmondtam!

Az egyik darab kicsit megvágta a tenyerem mire az vérezni kezdett. Gyors előhúztam egy zsebkendőt a zsebemből és odaszorítottam. Szerintem valamiféle rekordot állítottam, hogy miként kell egy perc alatt a lehető legtöbbet bénázni.

- Nagyon fáj? -kérdezte és a kezébe vette a sérült kezemet

- Csak egy kicsit -nyugtattam meg

- Gyere a fürdőszobában van fertőtlenítő, bekötözöm neked -állt fel

- Köszönöm -mondtam és követtem a nőt a fürdőbe

Egy kicsit szégyelltem magam, nem épp így akartam bemutatkozni David feleségének. Valószínűleg észrevehette a zavarom, mert elmosolyodott.

- Azt hiszem az első bemutatkozásunk örökké emlékezetes marad. Sebkötözéssel -nevetett

- Ne haragudjon, nem épp így akartam bemutatkozni -hajtottam le a fejem

- Semmi gond. Kopognom kellett volna, hogy ne ijedj meg. Egyébként nyugodtan tegezz engem. David unokahúga vagy, családtagnak számítasz -mondta

Ezután Sung lefertőtlenítette a kezem és egy kis géz darabot helyezett a tenyeremre mielőtt bekötözte volna.

- Kész, egy ideig ne érje víz -mosta meg a kezét

- Köszönök, mindent -álltam fel

- Ne köszöngess. Gyere segíts a konyhában ha gondolod, bevásároltam estére, gondoltam közös főzés közben megismerhetnénk egymást. -nézett rám olyan anyai gondoskodó tekintettel

- Szívesen segítek! -lelkesedtem fel

Sung nem csak bevásárolt, az volt az érzésem, hogy kifosztotta a boltot, annyi minden volt a pulton.

Néhány étel vagy hozzávaló teljesen ismeretlen volt számomra. Kissé tartottam tőle, hogy miként fogok étkezni Koreában, hiszen teljesen más a kultúrájuk ezen a téren is, mint az angol. De szerencsére megpillantottam egy két ismerős ételt is.

- Gondoltam veszek hagyományos ételt is, amit biztosan szeretsz. Aztán majd kitapasztalod, hogy a koreai ételek közül mi ízlik neked -mutatott körbe

- Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen kedves vagy velem -mosolyogtam rá

- Ez a legkevesebb. Szeretném, hogy otthon érezd magad nálunk -nézett rám a pult másik feléről

Egy percig nem kételkedtem abban, hogy idővel otthon fogom tudni érezni magam, hiszen Sung és Soojin is nagyon kedves volt velem. David is este kicsit hamarabb érkezett meg, mondván első estémen nem akart sokáig bent maradni. Másnap úgyis hamarabb megy be, mert körbe akar vezetni az első munkanapomon. Ettől azonban már kicsit izgultam, nem akartam semmit sem.